Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

— Ha mindenünk az övé lesz és badarul szétosztogatja mindazt, ami most a mienk, mi marad meg nekünk!? ... Frakkos öregek kopogtattak a minisztériumok ajtaján. — A veszély nagy — mondogatták —, népeink vágyják a csodaszert, és jaj nekünk, ha megtudják, hogy mi vagyunk a gátolok. Tenni! cselekedni kell valamit! Országok diplomatái, kik dühös fogcsikorgatással öklüket mutatták egymás felé, hirtelen megbékéltek. — Egyek legyünk ez ügyben — mondogatták —, egy felénk a veszély. Üj megnövekedett ajánlatok csábították a doktort, de ö sunyin mosolygott: — Ez még nem minden. Hatalmas országok hatalmas diplomatái — kincsek őr zői — Kália királyára támadtak: — Gyógyít a doktor — írták fenyegetően —, de zúzza, rombolja a fennálló társadalmi rend szent és hatalmas pilléreit. Kényszerítsék hű alattvalójukat, adja ki orvosszerének összetételét, mert tizenkét ország tizenkét népe támad ellenük... Nagy riadalom támadt Kália politikusai között: — Maholnap bennünket is elkerget a nép, és Sunyi doktort választja vezéréül. Tenni kell, igen, tenni kell valamit! Ráüzentek. Kérték, mint eddig, majd fenyegették. Ám Sunyi doktor ezúttal is mosolygott. Egymaga írt mindenfelé. Népekhez, népek vezéreihez. Kitárta lelkét, vágyát, akarását. A nagy Ember, az Emberebb Ember zúgó akarása lángolt fel leveleiből, de meg nem értették. — Forradalmár! — mondták a nagyfejűek, az irigyek, a jó sorban kéjelgők —, igaz csirkefogó! Széruma sem jó, csalás minden, nagy hűhó semmiért ... Eleinte csak suttogták. Eleinte csak egy-két lap akadt — sajátságosan a kormányhoz közel álló —, amely ravaszul elvetette hasábjain a hírt, hogy bajt hoz a csodaszer. Eleinte használ — fondorkodtak —, úgy lehet valószínű ám, hogy később visszatér és ezer kínnal gyötör újra a szenvedés. Nemsokára más lapok is okádták a gyűlöl410