Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

— De ... azt mondották ... oh, úgy hallottam ... ön nem fogad el pénzt jótéteményéért. Sunyi doktorban felvibrált a gúnyos kacaj: — Hohó, jó uram, így talán mégsem! Ingyen gyógyítok sok százezer szegényt; mit is vehetnék tőlük, rongyaikat talán? Mindene enyém, vagy ... — Legyen hát... Azután egyre gyakrabban jöttek a pénz fejedelmei, a halál jegyesei. Sunyi doktor sunyin mosolygott: — Oh, egészséges lesz, nagyon is egészséges, jó uram. Az ára... — Szóljon ... — Mindene, mindene enyém. Kacagott az egyik, sírt, alkudozott a másik, végül a doktoré lett minden. Házak, kastélyok, bányák, gyárak, lovak és birtokok. Sunyi doktor mosolygott és dolgozott tovább. Mikor azután úgy gondolta, hogy vagyona felér az ország leghatalmasabbjainak kincseivel — kastélyaiban szurtos, mocskos munkásokat helyezett el, gabonát juttatott az éhezőknek, ruhát a ruhátlanoknak; bányáit, birtokait és gyárait pedig odaajándékozta azoknak, akiknek kérges két keze gyűrt azokba életet. Kopasz fejét száz vidékről milliók áldása dicsfényezte körül, a költők róla zengtek csodálatos dalokat, a szelek róla dúdoltak hős mondákat, az ő diadalmas akarása csillant fel mindenütt, mindenben. Idegen országból pecsétes iratok érkeztek címére: adja el, mondja el szerének titkát. ígértek ennyi meg ennyi milliót készpénzben, aranyban. Sunyi doktor sunyin mosolygott és írta válaszát: — Még két hó vagy három, és senki sem akad nagy Kália országában, aki lázát panaszolná. Két hó, három hó, magam indulok külföldi útra, és két vagy három év múlva nem akad a világon több lázbeteg. írásai nagy riadalmat keltettek az egész világon. Különös akarásának híre kelt mindenfelé, és ez még növelte a gazdagok rémületét, hiszen alig akadt olyan dúsgazdag család, ahol ifjú vagy agg ne áhítozta volna a csodadoktor csodaszérumát. 409