Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Egri Viktor: Szüret

— .Gyere! -- mondta és előrekúszott, be sem várta válaszomat. A szívem verését a torkomban éreztem ... Csúnya história! ... De nem mutathattam, hogy rettent a vállalkozás. — Gyerünk! — keltegettem Mihályt, és kúsztunk Kálmán után. Az árokban csak addig pihentem, míg előkerültek a drótvágók. Aztán előre. Széthányt spanyollovasok, összegubancolt, tekergő tüskésdrótok között. Az olló halkan csattog ... 'Csend... Fényszóró seper végig a kísérteties tájon. Három élő rög lapul a földre. Lenn a folyóparton fekete tömeg mozog. Alig húszlépésnyire tőle az olasz árok. Érthetetlen, hogy az az ember még életben van, minden percben ronggyá lőhettek volna. Istenkísértés minden mozdulat, de Kálmán előr'etör... őrület! ... És mi kúszunk utána. Mihályra nézek, szuszog, liheg, a sapka kutya módra a szájában. Véres a kezünk, az arcunk, a zubbony csupa rongy. A sebesült a fejét emeli, meghallotta, hogy valaki közeledik, és halkan nyöszörögve vár. Kálmán int, hogy maradjunk vissza. Meglapulunk. Gépiesen földet kotrok a fejem elé ... Már csak pillanatok kérdése, hogy észrevesznek és kattogni kezd a gépfegyver ... Látom az árokban álló őrt, valakivel beszélget, társát eltakarja a mellvéd. Csengő és meleg a hangja. Ha most felénk fordul, vége mindennek. Egy pillanatra az az érzésem, hogy talán meglátott, hogy hangos, biztató beszéde szándékos.. . -Nem tudom magamnak különben megmagyarázni, hogyan menthette ki Kálmán a félholtat a rádőlt spanyollovas alól, és miként cipeltük hátra az árokba... Egy kis földbuckó alján zárta körül a drót, az a kupac bújtatta el, az fogta fel a golyókat. Az árokban Mihály úgy tépett-véresen elém állt: — Itt a szőlő! Csakugyan, két fürt muskotály piroslott a markában. Ott őrizte a sapkájában az egész kaland alatt. Másnap Kálmánnak két levelet hozott a tábori posta. Láttam, hogy komoran olvassa a leveleket, a homlokát törli, a szeme ég. 40