Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

kony fák ágai, felujongott az egész ország. Egy pillanatra megállott az emberek szívverése. Üj életharcok vakmerő hite ült ki a fáradt orcákra, befelé elsírt jajok kacagtak fel a zúzott torkokból, félbemaradt álmok szövődtek száz új tarka képpel, anyák megáldották ványadt gyermekeiket, aggok eldobálták szúette mankójukat, komoly felnőttek golyócskát gurítgattak, megindultak visszafelé a hegyek vizei, kiszínesedtek az ősz leszáradt virágai: kacagó lett, kacagó minden, kincses lázországban. Tegnap még könny és jaj, ma öröm, vidámság: tegnap halál és gyász, ma élet és remény; dr. Digger Félix orvosprofesszor kis laboratóriuma felé lesett sok megtört fényű tekintet. Alighogy híre terjedt a csodás szérumnak, hosszú remény-sorokban indult meg a vándorút az alacsony házikó felé. Rongyokba pólyált vézna testek fáradtan csoszogtak, láztól kipirult ajkak halk halleluját mormoltak: egy kis szúrás mindössze és visszatért az Élet. Sorra választották be tudós akadémiák mohos nevei közé dísznek, a király legnagyobb kitüntetését aggatta ráncos nyakába, elhalmozták címmel, ezer ékességgel: de Sunyi doktor egyre mosolygott sunyin, alamuszin, mindig csak mosolygott. Néhány nap alatt falvak, városok lakói gyógyultak meg az ő varázsszerétől, s már sok ezren élvezték a visszakapott életet, midőn a leroncsolt várakozók között megjelent egy dúsan ékszerezett gyárfejedelem. — Doktor, méltóságos úr, ó szent ember! — rimánkodott —, beteg vagyok, nagyon beteg, hiába volt minden. Hét éve járom a nagy világot gyógyulást keresve, tengeren innen, tengeren túl, oh könyörgöm, irgalmazzon. A doktor kezeit dörzsölte, sunyin mosolygott és így szólt: — Miért is ne!? Ön egészséges lesz, egészségesebb, mint volt... — Oh igazán? Kérjen — amennyit óhajt, éltemért vegye mindenem... — Igen, minden vagyona az enyém... a gyárfejedelem e váratlan szótól megijedt. — De... — Mindene. Ä gyárak, a kohók, a készpénz, minden. 408