Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Darkó István: Vakok

aszfalt, dermedt a levegő, és a nap még múlt évi, régi vendégként élt a nyirkos házak emlékezetében. A rémületük itt sem hagyott alább. Izzadt arcukra félig fagyott cseppek tapadtak, rohanvást vágtattak az utcán, széltében elfoglalták a keskeny közt. Egyszerre az egyik megbotlott, piszokból, nyúlós városi sárból, ronda, hulladékokból összekapart kupac került a lába alá. Elzuhant és magával rántotta a többieket is. Egymásra hullottak, mint az életet adó ágakon egészséges termést és őket vegyesen termő, mostoha fának gonoszul levert, eltaposásra ítélt, sárba rázott férges gyümölcsei. 405