Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Török Géza: A szérum

TÖRÖK GÉZA A szérum A föld legelátkozottabb helye volt emberemlékezet óta a kopár, hegyes, sziklás Kália országa. Akik véletlenül arra vették útjukat, megdöbbenve állottak meg a borzalmas nyomor láttára, amely egyformán terhelt mindenkit: az ország népét éppúgy, mint minisztereit és királyát. Egy utazó mérnöknek véletlenül eszébe jutott, hogy a rosszul termő föld dús kincseket rejtegethet, kutatni kezdett és a világ ámulatára csakhamar meggyőződött arról, hogy reményében nem csalatkozott. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott Kália országa. Először híres bankárok, dúsgazdag vállalkozók jöttek, akiket nemsokára hófehér mellű ingek és kiváló szabászok követtek. A bankárok és vállalkozók sorra ajándékozták meg a minisztereket és elöljárókat jó szabású frakkal, lakkcipővel, amiért viszont szabad kezet nyertek az ország kincsének kibányászására. Messze földekről híres mérnököket hozattak, akik rövid, idő alatt új földet varázsoltak a sziklák helyébe. Hatalmas kémények füsttel kormozták be a zöldellő hegyeket, kohók tüzeit szították a fujtatok, vasutak szelték keresztül a lankát, hidakat darultak a gyors iramú vizek fölé, falvak sokasodtak a kopár talajon, szédítő lüktetéssel izzott fel mindenütt az iram; robot és napszám szántott végig az Időn, krematóriumok emelkedtek, az emberek kínlódtak, dolgoztak, szenvedtek, és ha kidőltek: — folyt tovább az élet. Nem volt megállás, nem volt pihenés, ünnep sem volt sehol. Az eddigi nyomor százszorosan visszhangzott mindenünnen, ám a völgyek szélén hatalmas kastélyok emelkedtek és a szerpentineken díszes autók robogtak. Az ellentétek egyre növekedtek, itt pazar jólét, dőzsölő mámor, amott a szenvedés és pusztulás. Egy ízben forrada406