Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

magam .,. de hol vannak a fegyveresek? Hol a parancsnokok? Hol a fegyvergyártók? ... — A tényekről beszéljen! — A hét véres arcot hívom tanúságra. A tény: megölték őket. De a fegyver ártatlanabb volna, mint a beszéd? A tett kevesebb, mint a szó?... íme, a szó egyenes úton fut vissza a szívemhez: én küldtem, én kormányoztam, reám üt vissza. Az egész körforgás ennyi... egy ember. De ki parancsolt a fegyvereknek? Az őrmesterek? Vagy mögöttük a kapitányok? Vagy ezek mögött a rendőrfőnök? De ki áll a rendőrfőnök mögött? És mögötte ... tovább? ... — Nem engedhetem meg, hogy a társadalmi rendszert kritizálja!! — A társadalmi rendszer! Igen! Ez a második kör: a fegyver körforgása. — Ne polemizáljon! A rendőrök a társadalmi rendet védték. — Védték? Hogyan?! Hiszen lőttek! Az emberekre — úgyszólván a társadalmi rendre. Uraim, itt valami tévedés van. Többen részt vesznek ugyanazon tettben, és az egyik bűnös, a többi még vádolva sincs ... — A bíróság még az ön bűnösségét sem mondta ki. — De én kimondtam. És ez elég! — A törvény ... — Az igazság! Érzem és tudom. De vajon tényleg így van-e? ... Valami kétség zavarja hangját. — Tényleg én öltem meg őket? A fekete csoporthoz fordul. — Ti miért hallgattok? Miért nem átkoztok? Kik velük egy hús vagytok, nektek kell felelnetek! Én voltam az akarat? Én voltam a fegyver? Bűnös vagyok! Nem voltam akarat! Nem voltam fegyver! De ez nem a bíróság mérlegelése alá tartozik. Erre csak ti adhattok felmentést. És én kérdezni fogok, ezután mindig kérdezni fogok, hogy ezt a felmentést megkapjam! Arca tüzel, láthatatlan árnyék felé harsogja; — Én öltelek meg? Én öltelek meg?!.., 388