Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

mi a dráma? Megragadni egy pontot és világgá tágítani. Erőket akartam megmutatni, és magam kezdem látni, hogy mindig ugyanazok az erők álltak szemben, illetve ugyanegy erő és ugyanegy gyöngeség. — Aligha fogják ezt megérteni... E percben cseng a telefon. Élesen, követelőn. — Nagy siker... az aktualitás hatott... éppen jókor jött... az első két felvonás után óriási ovációk . .. Péter kérdez valamit. — Igen, egy negyedóra múlva... a harmadik közepén vagyunk ... majd ismét felhívom ... Az író mereven áll. János jókedvűen: — Ügy látszik, mégis megértették. — Talán mert éppen nem értették meg... Talán jobb is így. Nyugtalan vagyok. — Egy negyedórát mondott? Addig folytathatnánk a munkát. Használjuk most — csillapítónak. Péter bólint. Újra az írógép kattogása ... — ... Kiért a legnagyobb fájdalom, ha ezt senki sem érti!? Ki látja a legszörnyűbb tragédiát: szeretetet hirdetni és annak megvalósításáért a gyűlölet förtelmét vállalni magunkra?! Minden percben keresztre feszülni, a piszok útját saját szívünkbe vágni és gyűlölni, bántani, ölni.. hogy elpusztuljon minden gyilkosság és minden gyűlölet... János felugrik a géptől: — Pihenned kell. Ez a „Petróleum" utolsó jelenete. Bele^ diktáltad az új munkába. Péter zavartan dadogja: — Ezt kellett... Ezt kell mindig ... Ezt nem fogják sohasem érteni. Most újra cseng a telefon. — Igen, igen... nagy siker... ha szabad annak nevezni... az egész harmadik felvonást meg akarták ismételtetni ... a rendőrség ... — Mi az? Hogy mondta? — Igen, közbelépett... az ováció tüntetéssé fajult... a kormány ellen... az Olajtröszt ellen... a háború el386