Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

torkából, úgy szállt áz egyhangú, jajoňgó ének, és Kamba szíve belefájdult... Most érzi csak, mennyire egyedül van, rettentően egyedül, társtalan bánatban. Jaj, a fehérek, azok a fehérek! Az öreg intelme gyűrűzött benne, mint csendes tó vize a belédobott kő nyomán... Felül kell kerekednie elesettségén. Ki a kőházakból, a penészből és ragályból. A meleg; föld, a kövér fű, a mézga és a vadmenta szagától eltisztul

1, majd agyáról a köd, gyors lábon oson a bozót ösvényén,, és csigapecsenyét süt, ha elfogja az éhség. Hajrá, új élet int! Dalolt az úton Kamba, völgyről völgyre terebélyesedett benne az öröm ... Prémnél puhább gyékényei várják odahaza, kedvenc pipái és Galingala ölelő karjai. Mióta elhagyta a falut, kilencnél többször újult meg a hold. Galingala kicsinye is várja, az elsőszülött. Vajon fiút szült neki vagy leánykát? Egy reggel riadt lélekkel megtorpant a hegyen... Hol' az otthon? A zsúpfedeles kunyhók, az ültetvények, a sűrű bozót a folyóparton? Vasház állt kedvenc halászóhelyén, árkok szabdalták a rétet, meghasogatva vigyorgott rá a felgöngyölt, megbarázdált föld. Fehér párát lövellt a vasház, és éktelen zörgéssel, mintha ezer dob szólna, dörgött a völgy, A fehér ember eltüntette a falut. Sátrak álltak a hegyoldalban. A fehérek sátrai. A lába vitte tovább Kambát, túl a hegyen, Galingala öreg szőlőihez. — Galingala a fehér parancsnoknál szolgál. Eredj oda, váltsd ki a rabságból! — mondta az öreg. Visszament Kamba a sátrakhoz. — Hol a fehér ember pénze? — kérdezte Galingala. Kamba csüggedten legyintett... A fehér ember pénze a városban maradt. Adták és visszavették. Átok van a fehér ember pénzén. Galingala nem sírt. A csecsemőjét hozta. 383