Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

— Ä fiad, Kamba ... Otthon elfogyott az eleség, szolgálni Jöttem a fehér embert, hogy ne vesszünk éhen. — Menjünk innen, Galingala! — Hová mennénk, Kamba? A fákon most nincs érett gyümölcs, a folyóba nem vethetsz horgot. Itt minden a fehér emberé, amerre látsz, minden az övé! A fehér parancsnok kijött a sátor elé és elégedetten mustrálta Kambát... Pompás, kemény izmú fickó, arra termett, hogy törje a követ és zúgó, sustorgó szitákkal mossa az aranyat. — Reggel munkába állhatsz. Nesze, itt a csákány! — mondta a parancsnok, és odadobta lábához a szerszámot. Kamba Galingalára, majd a kisdedre nézett, éhes gyomra felmordult, mint a meghunyászkodó kuvasz, és lehajolt a fehér ember csákányáért. 384