Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

Az ültetvényeken most kezdik az asszonyok a munkát. Az eső porhanyóssá áztatja a zsíros fekete földet, friss lombbal és fűvel övezi derekát a hegy, szállnak a lágy szagok, a nedves illatok, és égni kezd a bozót. Tamtamok hívnak, riadt antilopnyáj inal a tűz elől. Nyurga lábuk nyomában dárdával és nyíllal rohan a vadász ... J aha-hu! Kamba álmodik. Hajnaltól űzik a vadat ernyedetlen iramban az elkészített vermek felé. Csorog a megsebzett állat sebéből a vér, most szembefordul és lesunyt fejjel nekiront. Röppen a dárda, hegye átveri a vad szügyét, és az állat hörögve eldűl... Jaha-huj! Táncról álmodik Kamba. Egyetlen lábdobaj rengeti a földet. Karcsú teste vörös fagyökérrel és zsírral van megkenve, csörgők és kolompok fityegnek, zörögnek lábán. Kezdődik a férfiavató szertartás. Jön az öreg mágus élesre fent késével, freccsen a vér a legény sebéből, kürtök és csontfuvolák recsegve bőgnek. Jönnek az asszonyok és érintetlen lányok, csuklóikon, bokáikon csörgő fémperecekkel, és sötétvörösre mázolt derekuk ingerlőn ring. Jönnek a férfiak, összeállnak a párok és járják a szerelem táncát... Jaha-huj! Gémberedett tagokkal ébredt Kamba. Otthon most rőzsetűz pattogna vígan a gyékénye mellett, szállna a kesernyés füst, és űzné a hajnal csípős hidegét... Valaki megrugdalta. — Takarodj innen, mocskos néger! Visszarúgott, de valami koppant a fején, hogy menten összecsuklott. — Tanuld meg a rendet, itt nem lehet aludni! Odébb vánszorgott Kamba, és sötét, elnehezült fejjel járta a fehérek utcáit. Este megint a tengerparton ült, és mint egy fonnyadt, szárnyaszegett fekete madár, lógatta fejét, hallgatta társai énekét. Mintha sűrű, nehéz illatú vér ömlene a haldokló elvágott 382