Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

gyök, bábuk meg játékok közt turkált, és papírral meg érmekkel fizetett... A fehér nők pedig még jobban szerették, mint a fekete asszonyok, táncoltak, énekeltek neki, ölelték párducsudár testét... Ó, a fehér nők még inkább megvásárolhatók, mint a fekete asszonyok! Galingalát kezdte felejteni Kamba. Aztán egy nap elfogytak a papírok és érmék. A fehér boltos nem mosolygott rá többé. És a fehér asszony utálattal mondta: — Menj a pokolba, rühes néger! Üres zsebbel, korgó gyomorral kódorgott Kamba a tengerparton. Azelőtt nem tudta, csak most döbbent rá, hogy társai vannak, kirúgott, meghusángolt négerek, akik egy csepp bérért szolgálják a fehér embert. — Hajdanában, mielőtt a fehér hódítók jöttek, boldogan éltünk — mondta egy öreg szolga. — A föld dúsan termett, ettünk, ittunk, szerettünk, és nem volt gondja a holnappal senkinek. — A fehér ember jót tett velem, meggyógyított, új életet adott nekem — mondta Kamba. — A fehér ember pénzt adott neked, és elvette a földedet. Hol van most a pénzed, Kamba? Nem tudsz a pénzzel bánni, az is az ő mesterségük! Egy jóra ezer gonosz esik. A te jóságos gyógyítód is gonosz volt, mert rád szabadította a társai kapzsiságát. Bölcs ember volt az öreg, és Kamba mohón hallgatta. — Ha te úgy tudtad az ő gonoszságukat, miért nem védekeztél? — Későn tudtam meg én is, Kamba. Az ő eszük fürgébb, fortéllyal hazudnak, föléd kerülnek. Látod, ruhát adtak rád, férgek laknak alatta, az ő bőrük meg tiszta marad. Dobd el a rongyaidat, menj vissza a vadonba, Kamba! — Nincs többé földem, nem vetek többé kölest, nem ültetek tengerit és édes burgonyát — jajgatott Kamba, mintha mély vérkútból merítette volna fájdalmát. A szíve pörölyként vert, vére fájón lüktetett a testében... Üvölthetsz véres, kisebzett ajakkal, kínodra nincs visszhang, a forró homokba hall 381