Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

kézzel szívhatod pipádat. Akinek tele a keze bankókkal, annak nem kell többé rettegnie kígyómarástól és párduc karmától, nem kell földet túrnia, vetnie és aratnia. A pénz a legbőségesebb aratás. Végy búcsút a földedtől, Kamba, a fehér ember szemet vetett rá. Arany van a földeden, a fehér ember mindenható aranya. Törvényt hoz és törvényt bont. Ha úgy akarja, hogy ne túrd többé a rögöt, felemel, s mint a pelyhet a szél, úgy elfúj a tengerpartra. — Kérdezd meg a fehér gyógyítót, aki új életet adott neked — mondta Galingala, akinek nem tetszett a fehér emberek beszéde... A nehéz munka úgyis az ő dolga, Kamba pipázhat békében kunyhója hűsében. — Bolond vagy, Kamba, ha nem csapsz a markukba. Gyere velünk a tengerpartra! Nézd meg, hogyan él a fehér ember! — mondták az idegenek. — Ne menj, Kamba, ne menj velük! — jajgatott az asszony. — Rontást mond neked a fehér ember! De Kamba süket maradt. Az élet rövid, gondolta, és tele van gonddal. Csak úgy szép, ha dologtalanul éli az ember. így él a fehér ember, aki nem nyúl a dologhoz, mégis úr a néger fölött. És Kamba eladta földjét az idegeneknek. Galingalát elküldte a hegyen túl lakó szüleihez, ő meg felült a fehérek négy keréken rohanó pöfögő gépére, Üj élet volt ez, tele izgalmas újdonsággal és titokkal a fehér ember tengerparti kőházai közt. Minden ébredés újabb csodát hozott. De meg kellett tanulnia a fehér ember furcsa törvényeit is, bele kellett szoknia az új rendbe, szövetbe bugyolálta testét, mintha gyarlóságot rejtegetne, és varrott bőrt kényszerített a lábára, de ezt már nem bírta. A fehérek halottszagát sem bírta, kifőtt és égetett ételeik ízetlenségét, csak különös italaik sokféleségét kedvelte. Igazuk volt az idegen fehéreknek, akik földjét megvették. Kipróbálta mindennap. Egy színes papírért mindent megkapott, csak a kezét kellett kinyújtania, és ölébe hullt, amit akart, A fehér boltos nyájasra húzta száját, mikor üveggyön380