Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

— Ä napra fektess, Galingala! Éledő reménnyel ágyazott Kambának a kunyhó előtt Galingala, és friss kecsketejjel itatta, dúdolgatott és arcát legyezte, hogy bökő szúnyogok ne szívják vérét. Kamba elaludt. Árra sem ébredt, hogy lárma van a kunyhó körül, fehér ember térdel gyékénye mellett, a kezét tapogatja, majd türelmetlenül lerángatja a derekára csavart rontásűző kötelet. — Mi történt vele? — kérdezte a fehér ember. Galingala elfúlva hadonászott. Tudta, hogy ez a fehér varázsló, aki egynapi járásnyira lakik a nagy folyónál és gyereket, embert, asszonyt, akit betegen talál, hegyes tűvel megszurkál a karján ... Ellenkezni nem lehet, a fehér varázslónak engedelmeskedni kell, különben vészt hoz a házra. — Á verembe esett, és a karó felnyársalta. — Mit adtál neki enni? Némán mutatott Galingala egy kosár köleslepényre, sült szárnyasra, banánlevélre púpozott friss kecsketúróra... Nem, Kamba nem akart enni, csak egy köcsög tejet ivott. — Akkor jó, talán megmenthetem — mondta a fehér ember, és Galingala nem értette, miért volna jó, hogy Kamba nem evett, amikor a vére elfolyt, attól a kis tejtől nem kaphatott erőre. Hordágyat ácsoltak Kambának, Galingala takarókkal kibélelte, felrakták a sebesültet, és elindult a menet. Füstölgő fáklyákkal siettek egész éjszaka a nedves hidegben, botladozva, és Kamba üvöltött kínjában, ha zökkent a saroglya. Kamba aludt a fehér doktor kése munkája után, aludt még tíz éjszakát, míg egy reggel rányitotta szemét a lábánál kuporgó Galingalára és felismerte asszonyát. Három holdmegűjhodásba telt, míg Kamba visszatérhetett a faluba. Izmos karja megint suhogtatta a dárdát, mint régen, mikor ünnepi éjszakán a kürtök és tamtamok hangja mel377