Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

lett járták a tiltott táncot, és felriasztott ragadozó madarak kurrogtak a máglya fölött. Első volt megint, harcban bátor, szerelmi játékban kimeríthetetlen. Az élet szép volt, csendes, békességes és kellemes. Ä kö leslepények fűszeres íze, a kukoricasör mámora olyan jó, mint Galingala puha karjai. A fehér varázsló elűzte a halált, a nagy éjszaka homálya nem rémít többé, csodát tett a fehér ember, életre támasztotta Kambát. Galingala méhében élet fogant ekkor, és azt mondta Kambának: — A fehér gyógyító jóságát meg kell hálálnunk. Fogj egy kosár angolnát, Kamba. Kamba lement a folyóhoz, és kivetette horgát a locsogó vízbe ... Igen, gödölyét visz majd a gyógyítónak, teli kosárral édes gyümölcsöt és omlós húsú angolnát. Pipáját szítta a folyóparton, fényes göröngyök hevertek a lábánál, játszadozott velük, pipája hűlő parazsát verte rájuk, és a gyógyító házára gondolt. Súlyos követ talált, mintha vasat emelne, oly nehéz volt, és szikrázott a napban. Sokáig forgatta, és töprengett... Szakasztott ilyen követ látott a fehér varázslónál. A polcon hevert, csillogó tábla mögött, benn a gyógyító szobájában, ahol egyszer járt, amikor búcsút vett tőle. És mennyi ilyen sárga kavics hever itt a parton. Szebbek, mint a gyógyítóé. Visz neki néhány darabot a kosárban, hadd örüljön a csillogó játéknak. Másnap vígan porzott kordéjával a kórház felé ... Asszonyi dolog a teherhűzás, de Galingalát most kímélnie kell, a gyereket várja. A fehér varázsló házában jól ismerte a járást. Lerakta terhét a konyhában, csak a gyümölcsös kosarat vitte a szobába, és széles vigyorral köszöntötte megmentőjét. Ä gyógyító felismerte. A' sárga kavicsokat óvatosan tette az asztalra, egy szemvillanás kellett csak, hogy lássa, az ő ajándéka csillogóbb, mint a fehér ember kövei. — Honnan hoztad a köveket? —- kérdezte a fehér ember, 378