Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

így fog elpusztulni ő is, az élet rövid, mint egy álom, meghal, emléke se marad. Kibújt a takaró alól és utolsó erőfeszítéssel, imbolyogva, kitárt karokkal indult kifelé. A kunyhó nyílásánál eldőlt, aléltan hallotta még a borsmadarak kerregését, a kecskebakok csalogató mekegését, aztán összefolyt a derengő hajnal minden hangja. Mikor újra kinyitotta a szemét, tamtamok peregtek, csengők és kolompok zörögtek, riasztották a gonosz szellemeket. A mágus hamuval és maniókaliszttel fehérített testtel táncolt gyékénye körül, s huhogva forgatta feje fölött szelleműző pálcáját. Kamba kint feküdt a kunyhó előtt, bűvölő érmek, varázsló gyógyszerek, szemverés ellen való kis faragványok és füstölők közt, de testét tovább vájta a fájdalom. Este az asszonyok abbahagyták a kántálást és összesúgtak Galingalával. Vigyázzon a csűrökre, a kecskenyájra meg a fegyverekre, ha Kamba meghal, nehogy férfi rokon kifossza. Galingala jajgatott: — Búcsúzzál az illatos füvektől, a naptól, Kamba! Holdas éjszakákon nem táncolsz többé vörös fagyökérrel és zsírral megkent párducsudár testtel a nagy ünnepeken, az öröm nem szítja fel benned a vágy forróságát, nem keringsz többé szerelmes izgalomban a tűz körül. Búcsúzzál asszonyodtól, Kamba, a nagy mágus varázslata sem segít többé rajtad! Gyorsan jött az alkony, Galingala magára nyalábolta ura testét, és becipelte a kunyhóba. — Ha megérem a reggelt, fektess ki a napra, Galingala! A napon akarok meghalni! — mondta Kamba. Galingala sírt: — Szegény Kamba, dehogy éred meg a reggelt! Hegyesedő orrod körül ott a halál jele! Magasra szította a kunyhó tüzét, hogy melege végső álomba ringassa Kambát, hogy ne érezze, amikor fekete körmével utolsót kapar a Gonosz hűlő testén. Reggel megint megszólalt Kamba: 376