Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Egri Viktor: Kamba és az arany

EGRI VIKTOR Kamba és az arany Láztól perzselt testtel forgolódott Kamba. Ä száját égette a forróság, vízért nyögött. Gyékénye mellett elhamvadt a tűz, a parázs gyenge fényénél látta, hogy egyedül van a kunyhóban. Megpróbált feltápászkodni, hogy friss rőzsenyalábot vessen a tűzre, de a lába nem bírta, jajgatva eldőlt. Homályosan emlékezett, hogy Galingala takaróba göngyölte, és egy köcsög kecsketejet állított melléje a földre ... Kiitta a tejet? Vagy feldőlt a köcsög? Galingala nem jött, hiába hívta. Csend. Csak az őrlő hangyák kaparásztak a zsúp alatt, és egyegy csepp csurrant a kunyhó izzadó falán. Az asszony elment. Most emlékezett arra is, mit mondott, amikor egyedül hagyta Hajnalra itt lesz a varázslóval. Reggel megszólalnak a dobok, kántálnak az asszonyok, kiűzik a rontást a kunyhóból. Könnyű láz bíbora ereszkedett megint a szemére, és önkívületbe esett. Arra ébredt, hogy reszket a hidegtől, belül valami dagad benne, fojtogatva a mellére ül. Kiverte a hideg verejték a rémülettől... Mi történik vele? Az erő kifolyt a csontjaiból, ha nem jön idejében Galingala a varázslóval, belehal a sebébe. Hiába kötözték szorosra a hasát, a rontás belébújt és zabálja a vérét. Érezte, hogy amulettje szíja laza. Melléhez kapott. Az érem eltűnt, hasztalan kereste a takaró ráncaiban, nem találta sehol... Ez rossz jeli Belehal a sebébe, mint Guru, akinek a párduc egy rándítással felszakította a hasát. Gurut látta feküdni a gyékényen, puffadt, megfeketedett hasával, amin nyüzsögtek a döglegyek és a fekete férgek. 375