Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

A költő anyja - Jarnó József: A száműzött

Hat év múltán osztrák csapatok adták vissza Párízsbari a francia gárda bécsi látogatását. Ä császárt — vagy inkább Bonaparte tábornokot — ekkor már Szent Ilona szigete felé szállította égy angol hajó. Egy augusztusi hajnalon Szoikovich osztrák gránátos » főhadnagy és ilégy katona állítottak be a Quai des Maiaquais egyik házába — néhány év óta itt iakott Batsányi János. Parancsom van az ön letartóztatására és iratainak lefoglalására. Csendes bólintás volt a felelet. Néhány perc múlva megindult a menet: Batsányi négy feltűzött szuronyú katona között ment, mögöttük kis bőrtáskát vitt magával a főhadnagy. Batsányi János lefoglalt iratait: két-három verset és egy esztétikai értekezést. Az úton, amerre mentek, megbámulták őket a járókelők s az osztrák, orosz, porosz katonák. A linzi parkban két elfáradt öregember sétálgatott. Egy férfi és egy asszcny. A park keresztútjánál két férfi jött szembe velük. Az egyik meglökte a társát és odasúgta: — Batsányiék ... Továbbmenve halkan magyarázta: — Száműzetésben van itt, húsz éve már ... — Hiszen kiderült, hogy nem volt tagja Martanovicsék összeesküvésének! — Napóleon megbízásából lázító röpiratot írt a császári ház ellen ... Amikor a franciák kivonultak Bécsből, elmenekült velük. Párizsban fogták el, amikor a szövetségesek elkergették a korzikai kalandort. Bebörtönözték, de a császár kegyelmet adott neki, csak Linzet nem szabad többé elhagynia... — Kazinczy sose állhatta ezt az izgága, beképzelt embert ... — Mások se nagyon: nem is volt nemesember, II. József alatt kapott csak hivatalt... .370