Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

A költő anyja - Jarnó József: A száműzött

Ä linzi temetőben néhány emberből álló halottas menet kísért egy fekete, gyalulatlan deszkákból ácsolt koporsót. A sírnál röviden beszélt a pap, s aztán a sietős kezű sírásók nekiláttak a koporsó elföldelésének. Á néhány fekete ruhás ember még levett kalappal állt egy darabig a sírnál, aztán megindultak a temető kapuja felé. Németül beszéltek valamennyien. — Nyolcvankét éves volt, harminckét évet töltött börtönben és száműzetésben... Nagyon vágyott haza szegény ... Néhány nap előtt elmentem hozzá: egyedül volt, s önmagával beszélgetett — magyarul... Évek óta senkihez se szólhatott az anyanyelvén. — A temetésére se jött el senki odaátról: se rokon, se barát, se ismerős ... — Amíg az asszony itt volt, még csak éltek valahogyan, de az szegényke, már hat éve halott. ... Valahol, egy linzi kőfaragómester műhelyében, az egyik segéd fütyörészve vésett ki egy sírfeliratot: „Die Mitwelt mag neidisch oder undankbar, aber die Nachwelt wird gerecht sein." 24" 371