Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

A költő anyja - Jarnó József: A száműzött

a tiroli vidék részvétlen idegenségébe egy lázas, deliriumos hang, a halódó ember panaszos szava. — Haldoklik — morogta maga elé —talán már meghalt ... Most nem jöttek hangok a szomszédos cella felől. Csend volt, zivatar előtti nyári délután ájult csendje, melyet csak néha tört meg az eső elől bújó madarak hangja. ... De ő a madárhangokon keresztül más hangokat is hallott: a beteg ember jajos, simogató anyakezet kérő kiáltásait. Csend volt, a szomszédos cella felől sóhajtás se hallatszott, de mintha a vidék magába itta volna a hosszú heteken keresztül panaszkodó lázas szavakat, és most a csend hangos szavával verné vissza őket... — Meghal... Maga előtt látta a lázas szemű fiatal arcot, a rajongó tekintetet és a merészen ívelt vékony ajkakat. — Szentjóbi Szabó ... A tárgyalást látta maga előtt, a komor nézésű császári bírákat, akik monoton hangon ismételgették a vádlottak nevei után az ítélet folyton visszatérő formuláját: „fej- és jogvesztésre", s a lelkes fiatalembereket, akik felfigyeltek az ébredő Párizsra, és Párizst akartak hozni Pestre, Pozsonyba, Kassára is ... Elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy ő nem is volt részes az „összeesküvésben", melyet a bírák hóhérral, pallossal és börtönök méteres falával zúztak pozdorjává — ő csak tudott róla, s nem jelentette. Ezért s a régi, Kassán írt versért szabta ki rá az egyévi börtönt a hétszemélyes tábla ... — „Hiv jobbágyitoknak felszentelt hóhéri..." — suttogta maga elé a végzetes szavakat, s maga előtt látta a kicsi, piszkos, kassai szobát, Baróti Szabó Dávidét, ahol hosszú éjszakákon keresztül dolgoztak az első európai nívójú magyar folyóiraton, a „Magyar Múzeum"-on. — Baróti Szabó Dávid, ez a lelkes lelkesedésű pap, ez az aszkétatestű ex jezsuita, aki nem átallott barátságra lépni a nem nemes forradalmár költővel, a királyok, urak .367