Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

A költő anyja - Jarnó József: A száműzött

Engem, báró Vécsey Miklós kamarai adminisztrátort, ez a kóconfic kancellista, akinek az apja még saruvarga volt Tapolcán! A hivatalnok végre megtalálta a mondatot, amit keresett, és nagy igyekezettel kezdett el beszélni: — Amióta a császár megengedte, hogy nem nemesek hivatalt vállalhassanak ... Dörgő hang szakította félbe az elgondolásban kacskaringósan hosszúra cirkalmazott mondatot: — A császár! Csipkés ruhát húzatott rájuk, ahelyett, hogy deresre húzatta volna őket! Nemes szabadságunk épületét megrendítette, hogy jobbágyparasztok fiai hivatalt viselhessenek... Persze hogy fejükbe szállott a dicsőség! Á kancellista úr, a versfaragó, a mezítlábas francia csőcselék rajongója — akinek az apja boldog lett volna, ha a hajdúm szóba áll vele —, párbajra hív engem! Ilyen nemesi birtokról elcsavargott jobbágy fit küldött a nyakamra kancellistának ipamuram, aki nem tanulta még meg, hogy a veszett eb azt a kezet is megmarja, amelyik kenyeret nyújt neki... Hirtelen a hivatalnok felé fordult: — Kend nemesember, Istvánffy uram, mondja, eszébe jutott volna magának valaha párbajra hívni hivatali főnökét?! — Horribile dictu, méltóságos uram... — ijedt vissza a gondolattól a megszólított. — Ez a jobbágyfi pedig kardra szólít engem! De az ilyennek nem karddal hasogatják ám a bőrét, hanem mogyorófa pálcával! S nem nemes urak, hanem vármegyei hajdúk! — Méltóságod ... — Botrányt botrányra halmoz, s a nemes vármegye kénytelen tűrni, mert a császár... Nemes kisasszonyokra meri vetni a szemét, nemes urat hív párbajra, és verset ír „A franciaországi változásokra!". Kinyomatja, terjeszti... — Talán, ha a helytartótanácsnak ... — Mit tud kend! Elmehet kend! — mordult fel a nagyúr. A hivatalnok kihajlongott a szobából. .365