Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

most szóvá teszi, de hogy Géza hallgatott, tovább beszélt: — Én is a te korodban nősültem... Unokabátyád, a bíró is családalapításra gondol... Kereseted van, a magad lábán állsz, hát menj, fiam! Az anya sírva fakadt, és megsimogatta fiát. — Miért nem hoztad ide ... hozzám ... szeretni fogom, a lányom lesz, ha téged szeret! — Majd nemsokára ... — mondta a fiú tétován. — De hát kicsoda a menyasszonyod? — kérdezte egyszerre a két szülő. Géza maga elé meredt és hallgatott. — Kicsoda? — kérdezte újból az anya, de már bizonytalanra váló hangon... Jaj, ez a fiú titkokkal jár! Baj van!... Nyugtalan tekintete rásiklott Illésre. Illés a fejét csóválta, neki sem tetszett a hallgatás. — Nem értem, fiam, mi van ezen titkolnivaló! Géza arra gondolt, hogy a hivatalos dolgokat már elintézte, de különben is az ő magánügye nem tűr beleszólást, ha tudni akarják, hát megmondja: — Sárinak hívják ... Kozma Sárinak. Illés előtt közönyös név volt, az anya azonban elsápadt, mintha valaki durva marokkal a szívébe kapott volna, és felkiáltott: — Géza ... te ... meggondoltad? — Meggondoltam. Az anya lerogyott az asztal mellé, Illés értetlenül nézte, valami sejtése támadt, reszketve nyúlt az asszony keze után. — Valami rossz lány? — Hát nincs annyi pénzed, hogy megfizesd? — sírta el magát az anya. Illés most már mindent értett, felakadt szemmel nézte a fiút. Géza kirúgta maga alól a széket, és öklével vadul verte az asztalt: — Nem tűröm, hogy komiszkodjanak! — Hallgass! — szólt rá Illés sötéten. Géza agyát már elöntötte a vér, odahajolt az anyjához: .294