Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

— Ä menyasszonyom, érti?!... Nem tűröm, hogy piszkolja! ... Éppen maga!... Mintha különb lett volna! A többit már nem hallja az anya. Berohan a szobába és az ágyra veti magát. Őrjítő fájdalom hasít belé, a szívéhez kap, és elalél. Mikor föléled, azt hiszi, a szíve megszakadt, és arcának esik, hogy körme nyomán kiserked a vér. Kiált, jajong, de odakinn nem hallják. Aztán elakad a lélegzete ... Most vége: Illés kiparancsolta Gézát... Az ajtó becsapódik mögötte, az anya ismét elájul. Illés bejön és remegve éleszti. Nincs szavuk, nincs vigasz, csak nyögnek, sóhajtoznak ... Vége. Elment... A fiuk elment. Nern is jött vissza már. Hideg, szomorú őszi napok köszöntöttek rájuk. Hajnaltól napestig, a borús ég és a sáros föld között, mintha láthatatlan cső pergette volna, szakadatlan csorgott az eső bágyadt, lassú fonala. Egy délután ünneplőbe öltözött az anya. — Géza ilyenkor a gyárban van. Máskor nem mehetek... — magyarázta a kérdően rátekintő Illésnek. Illés elértette. — Ne menj, Anna, nem lesz jó vége! Az asszony nem felelt, és Illés érezte, hogy hiába is próbálná lebeszélni... Soká tépelődhetett Anna, míg erre az útra elszánta magát. Talán jó is, hogy megy, meg kell próbálni mindent. — Add ki a fekete ruhámat! — szólt aztán a feleségéhez. Az asszony megállt előtte, meghatotta, hogy Illés nem engedi egyedül. — Magam mennék, ilyesmit asszonyok jobban megbeszélhetnek egymással... — ellenkezett. Illés azonban nem tágított. így aztán együtt mentek, hétköznap, ünneplőben. A lányt otthon találták. Jó alakú, halvány bőrű lány volt, rozsdaarany festett haja lapos, nyomott homlokot árnyékolt. Magabiztos és erélyes arcvonásaiban keménység volt, a szeme hűvös és kutató. Az anya elszoruló szívvel nézett körül a lakásban. Olyan volt a lány szobája, amilyennek elképzelte: olcsó csecse.295