Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

Géza nem felelt. Unta már a szapulást, így ment ez estéről estére, számon tartották minden szabad óráját... Hát kicsoda ő? Nem gyerek! Terka is jobban tenné, ha a maga dolgával törődne, és nem ártaná magát bele minduntalan az ő ügyeibe! Eltolta magától a tányért és elfordult. Szívesen odamondott volna valami gorombaságot, hogy könnyítsen magán, de meggondolta... Nem érdemes. Úgysem tart már soká! A lány is hallgatott, könnyekkel a szemében. Amíg Gézára várt és a kelengyéjét varrogatta, eszébe se jutott, hogy megbántsa. Mégsem volt ínyére, hogy ő közeledjen és csendes szóval megbékítse ... Majd megbékül magától is. Géza az ablakhoz ment és kinézett az éjbe. Holdtölte volt, halotti hideg világosság terjengett a keresztek közt. Szél sepert a sírok fölött, a fák jajgattak, mint boltozatok mélyén kínpadra vont emberek. A kályhában halk pattogással égett a tűz, csend volt az egész házban. Terka ujjai dolgos kitartással jártak a fehér vásznon. Géza hozzálépett az ablak meleg félhomályából ... Hímzett ing, finom holmi, talán a kelengyéje. Terka megérezte, hogy Géza nézi, és feltekintett. Könynyektől kipirosodott szeme békés volt, és valami szelíd, ámuló fény ragyogott benne. — Soká nem fogsz már panaszkodni, hogy várnod kell rám... — mondta Géza békülékenyen. — Még csak néhány hét, és megyek. — Hová? Elküld valahová a gyár? — Nem küld sehová. Csak innét megyek el, hazulról. Megnősülök, Terka! — Ne tréfálj! — Terka az ölébe ejtette a varrást, és mosolygott... Ez a széles vállú, kicsi bajuszos, fekete fiú: férfi! Ejnye, nősülni akar! Igaz, túl van a katonaságon, biztos az állása, miért ne nősülhetne? Érti már a békétlenségét, jobb is, ha mihamarább elkerül innen, és nem csöppen bele az apja sorsába. Nem fiataloknak való hely ez a temető! Magára is gondolt Terka, a szövetkezet segédjére, akit a múlt héten idehozott és bemutatott a szülőknek ... Kár, 19' 291