Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

hogy olyan félénk és alázatos az az ember, máig nem merte nyíltan megmondani, hogy szereti! Előtörő álmosságában Géza vallomása összekuszálódott saját érzéseivel, és meghatódva fivére nyaka köré fonta a karját. — Ki a menyasszonyod? Nem kapott választ. Találgatni kezdett, de Géza mindegyre csak a fejét ingatta. — Hagyd, Terka, úgysem mondom meg... És ne említsd senkinek, még anyának se, hogy neked már elmondtam. Ha eljön az ideje, majd szóvá teszem magam. Terka néhány napig csakugyan nem szólt. Hanem egy este megint feldühödött az öreg Illés, hogy Géza kint csavarog. — Addig nem lesz itt rend, míg alaposan el nem tángálom ... — dohogott. — Ugyan már, verekedni akar a fiával? — intette le az asszony. — Majd hazajön. Munka után jólesik, ha elszórakozhat a városban. — Nem tűrök csavargót a házamban! — Csavargó? ... Hogy miket mond! — szólt sértődötten az anya. — Nincs dolgosabb fiatalember az egész környéken! Illés tovább dohogott. Békés természetű ember volt, de valamivel csak meg kellett mutatnia, hogy ő az úr a házban. — Micsoda léha fiatalság!... Táncolni nem kell minden este. összeadja magát mindenféle szemét néppel, oszt hazajön valami nyavalyával. Összetöröm, összelapítom a gazembert! — Talán valami lánynál lesz... — szólt nyomatékkal Terka, hogy apját megnyugtassa. Az azonban nem értette. — Hol lesz? — Lánynál. — Miféle lánynál? — Talán a menyasszonyánál. .292