Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

— Kérdeztem én is, de nincs senkije ... Mondtam, menjen a Szarvasba aludni. Odament. Reggel itt lesz. Hallgattak egy darabig. Az asszony ölbe rakott kézzel ült a sarokban, és a kint szemező esőt nézte. — Látod, az ember vesződik a gyerekkel, odaadja a vérét, amíg felneveli, aztán ez lesz belőle! — mondta munka közben Illés. — Nem szabad panaszkodni, Illés! — szólt az asszony. A saját gyerekeikre gondolt... Dolgoznak, állásban van mind a kettő, Terka a szövetkezeti boltban, Géza a vasgyárban. A kenyerük biztos, egészségesek, jó gyerekek. Géza ugyan kicsit kóbor természetű, inkább az ő vére, Illés jobban is szereti Terkát, de hát ez mindig így van, az apák folyton torzsalkodnak a fiukkal, elfelejtik a maguk fiatalságát. — Nem mondott tegnap semmi újságot a főjegyző? — kérdezte nagy sokára. Sohasem emlegette másképp az ura bátyját, mint „a főjegyző". — Mit mondjon? — felelte Illés. Felrémlett benne, hogy tegnap, amikor bátyja kijött a temetőbe, oly szorongva nézte ... Hátha pénzzavarban volt és kölcsönt akart. Egyszer már megsegítette. Akkoriban nagyon bántotta, hogy lepecsételt levélben a hivatalszolgával küldte vissza a pénzt és nyugtát kért. Írást kért tőle, amikor ő írás nélkül adta a kölcsönt. — Megértem, ha miattam nem jönnek be a házba. De magának azért szólhattak volna. Ogy röstellem, hogy mindig idegenektől hallom a családi újságokat! — mondta az asszony. jp!^ — Miféle családi újságot? — Vőlegény a fia, a bíró. A patikuslányt veszi el. — Melyiket? — A Virsik Erzsit. Szép lány, és pénze is van. Most mezítelenül feküdt a hulla a tölgyfaasztalon. Illés forró vízzel locsolgatta, és akár egy anatómus, gyakorlottan összerakta a széjjelmállott csontokat. Olykor az aszszony felé hajolt, hogy jobban hallja; már kissé ködös volt a feje, köpködött, morgott, pihenőt tartott. 19 Szlovenszkől vásár 289