Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Egri Viktor: Békesség

EGRI VIKTOR Békesség A ház előtt letették a katonák a saroglyát. — Hé, öreg, siessen azzal a kulccsal! — sürgette az őrt a káplár. — Hová tegyük? — Ide be. Csak lassan... Kit hoztak? — kérdezte az öreg Illés. A káplár előreküldte a katonákat. Türelmetlen volt és hangos. — Üjonc volt. Alig egyhónapos regruta... Az első kimenőjén a vonat elé veti magát. Az öreg bólogatott... Nem nagy újság, hogy így idehoznak valakit. Na, lesz itt ma munkája megint! Amióta az eszét bírja, ezt csinálja, mégse lehet megszokni!... Ott állt a pokróccal letakart saroglyánál, és a fejét csóválta. Nem volt benne részvét, inkább ingerült volt, hogy oda az ünnepnap nyugalma. A káplár kicsi, tarka kendővel a homlokát törölgette. Csendes volt ő is, látszott rajta, hogy előbbi nagy hangosságával csak émelygését és félelmét leplezte. — Hát, az első hónap nem farsang minálunk, annyi szent! Van, aki nem bírja ... Jóravaló fiú volt... Valami diák, filozóp... Mondtam mindig, nem jó dolog, hogy annyit irkál a kantinban. A katona, az katona. — Talán szerelmes volt, szegény! — Lehet, de abba még nem kell belepusztulni! — Ä káplár már nevetett, és mosolyogtak a saroglyavivő katonák is. — Kár érte... — mondta Illés kissé gépiesen. — Na, öreg, nehéz dolga lesz, míg ebből embert csinál! — A káplár a pokróc alatt kidagadó testre mutatott. — Isten vele! .286