Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés

Nem tudtam, miről beszélnek, de egész testem egy marék szívdobogás volt Anya harsogó suttogása, akadozó lélegzetvétele a mellemre ült, szinte dörömbölt bennem. Másnap nem jött Pista bácsi. Várjunk még a doktor úrra? — kérdezte Zsófi és fürkészve nézte a háromterítékes asztalt. Anyám nemet intett. Behozták a borjúsültet, a fényes drapp hússzeletek szegényesen dűltek egymásra, a rizskörítés sápadtan gubbasztott mellettük. Fanyalogva piszkáltam a tányéromban, a csomagocskák nélkül fakó és ízetlen volt a vacsora. Azok díszítették, lendítették a megszokott ételeket. Anyám gépiesen rágott, látszott, nem tudja, mit eszik. íz nélkül csúsznak le a falatok a torkán. Egész megfeledkezett rólam, a sarokba húzódott. Kezébe temette arcát, a válla keskenyen rezgett... Moccanni sem mertem, lélegzetemet visszanyelve ültem az asztalnál, s két pici bogarat figyeltem, amint zsongva, szédülten keringenek a villany fénye körül. 4 — Klárika... — mondta anyám és hangja vékonyra sodródott az izgalomtól. — Ha ma hazajössz az iskolából, menj fel Pista bácsihoz... Ott lakik a Fő utcán, majd megtalálod .. . Kint van a táblája ... Kis szégyenszünet után hozzátette: — De ne szólj senkinek. Ha nagymamával találkozol, mondd, hogy ... szóval ne szólj... te már tudod. És választ kérj. A Magyar Olvasómba csúsztattam a levelet, az első oldalra, ahol az áll: Isten nevében kezdem ell Tikkadtan vártam a tanítás végét, átnedvesedett ujjaimmal megtapogattam a borítékot. Ott volt, megvolt. Zúgó fejjel gyömöszöltem a könyveket a táskába, s amint ott álltam az iskolaépület folyosóján, arra gondoltam, mennyi sok lépcsőn kell nekem lemenni, míg eljutok Pista bácsihoz... Kint az utcán tavasz volt. Táskámat lóbázva futni kezd.278