Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sebesi Ernő: Rögeszme

asszony ebben a pillanatban még nem tudta, mit akar. A diákot nagyon megkívánta. A szomszédos utcában lakott egy földszintes házban, nyitott ablak mellett. A papagáj olyan kegyetlenül nézett a szökési szándékkal elfoglalt asszonyra, hogy az asszony arra gondolt, ez az állat még a tervét is eltalálta. A tervét, amit ha nem ma, de egyszer véghez kell vinnie. Hirtelen felállt egy székre, és kinyitotta a kalitka ajtaját. A papagáj szüntelenül rikácsolt. A szobából nesz rezdült ide, ellenőrizhetetlen, titokzatos nesz. A papagáj akkor már az asszony kezében vergődött. Céda, céda — védekezett az állat, ahogy csak tudott. A szalonban felborult egy szék. A papagáj kérdőn bámult az asszonyra. Az körülfogta az állat nyakát, és behunyta a szemét. Az állat még egyszer azt mondta: Cé ... Tovább nem bírta. A nő finom ujjai valami roppanást vettek tudomásul, a papagáj tompa zuhanással a padlóra esett. Az asszony lenyúlt érte. A papagáj teste még meleg volt. 4 Éjfél lehetett, amikor hazajött. Maga se tudta, hogyan, a kalitka nyitott ajtaja számonkérőn meredt rá. Eszébe jutott az a kis mellékutca és az a kanális, amelybe az állatot beledobta. A hálószobában a tanár még mindig aludt. Az asszony levetkőzött, és hirtelen beleszédült az ura ágyába. A tanár csak a gyöngédségét látta meg, és ajkának furcsa, cinóber és kármin közt játszó színét. Az asszony lázas teste a diákért égett, és minden lázas melegét a tanár foglalta le magának. Mindent megbocsátott. Nem is kérdezte a kibékülés okát. Másnap a legnagyobb békében váltak el. Mikor már a tanteremben volt, akkor gondolt arra, hogy nem üdvözölte a papagájt, pedig ez rendes szokása volt. Aznap öt diákkal kevesebb szekundázott be a számtan keserves leckéiből. Az asszony most már biztos volt a dolgában. .271