Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sebesi Ernő: Rögeszme

5 Az ebédre különös gondot fordított. A csirke már ott illatozott a tányéron. A tanár bejött, és homlokon csókolta az asszonyt. A diák az előszobában letette a rajzokat. Alászolgája — hangzott a diák köszöntése. Vissza se köszönt neki a tanár, mert ugyanakkor az asszony harapta az ajkát. A tanár nagy étvággyal ült le az asztalhoz. Megnézte a csirkét, és nevetve megjegyezte: Nézd csak, akár a papagáj. Az én papagájom. Az asszony nem válaszolt, éppen a csirke egyik lábával vesződött. A tanár fölkelt. Szegény kis papagájom, ma még nem is láttam — és az előszoba felé indult. Az asszony felrezzent: Csak nem fogsz most kimenni? Mégiscsak jobban szereted a papagájt, mint engem — és örült, hogy elsírhatta magát előre, védekezésből. De azért elpirult, és a tanár észrevette a pirulás gyanús foltjait. Miért pirulsz? — kérdezte, de akkor már kint is volt az előszobában. Szent Isten! — rohant be. — Hol a papagáj? Hol a papagájom? De ezt már nem is kérdezte, hanem ordította. Az asszony hallgatott. A tanár leült a pamlagra és gondolkodott. Rögtön utána fölugrott. — Hol a papagájom? Az asszony kiszaladt a konyhába. A tanár odament a tányérjához. Ä csirke még mindig ott párolgott, a szétszaggatott testét nézte, sovány lábacskáját, mellcsontjait, beszakadt bordáit. Megdöbbent. Az éjszaka jutott az eszébe. A kibékülés előtti órák hasztalan várása. Valami lármára emlékezett. Aztán az asszonyra, ahogy kísértetiesen fehérlett előtte ingében. Most megint a tányérra nézett. Felkapta, de kiesett a kezéből. A padlón ott feküdt a feldarabolt csirke. Leguggolt hozzá, és ekkor valami eszébe jutott. Kiszaladt a konyhába. Az asszony a padon ült, és csöndesen sírt. A tanár egy brutális fogással becipelte az asszonyt a szobába. Itt a papagáj, itt a papagáj — és a csirkére mutatott a földön. — Meg akartad etetni velem! Az asszony megrezzent. — Miket beszélsz? Mi van veled? 272