Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sándor Imre: Öröm

nevetségesnek találta a várakozását. Á lány azelőtt sem jött mindennap, most meg éppen visszatartja magát. Azért jobb lesz, ha néha eljön, lassanként majd csak hozzászokik ... A következő estén elment hazulról. Kávéházban ült egyedül és a nőket nézte. — Űj viszonyról kell gondoskodnia — gondolta. — Valami egyszerű megoldás kellene, csinos özvegy vagy elvált asszony. Végiggondolta a lehetőségeket az ismeretsége körében, sóhajtott. Megint elölről kezdeni, kitartani hetekig, udvarolni, talán hónapokig is, anélkül, hogy... Ha valami komoly szerelem adódna! De a komoly szerelem kerülte az orvos életét, talán éppen azért, mert sokat sóhajtozott utána. Korán ment haza. Cédulát keresett a levélszekrényben, de nem volt semmi. — Nem hagyott írást — gondolta és másnap reggel megkérdezte a háziasszonytól, hogy nem kereste-e valaki előző este. Nem kereste senki. A harmadik napon nyugodt volt, arra a következtetésre jutott, hogy a lány a negyedik napon fog jönni. A lány nem jött a negyedik napon sem, pedig a fiú egész este otthon várta. Tíz nap telt el, és a lány nem jött. A férfi majdnem minden estéjét odahaza töltötte, és várta a nőt. Ha egyszer-kétszer kimaradt, hirtelen szorongás, ijedelem fogta el egy gondolatra, és haza kellett sietnie. A lány talán éppen most jött el hozzá, végső erejével vonszolja fel magát a lépcsőkön, hiszen nem bírja, nem bírhatja tovább. A lány büszke, a lány visszatartja magát, ameddig csak bírja, aztán egy vad rohamban, ellenállhatatlan kitöréssel menekül hozzá. Minél későbben következik be, annál kétségbeesettebb lehet a kitörés. És vigyázni kell, óvatosan, szeretettel kell fogadni, rögtön mellette kell lenni, nehogy baja essék a lánynak. Meg volt győződve róla, hogy azt nem bírná elviselni. Egy éjszaka fölriadt, és rögtön az jutott eszébe, hogy a lány bosszút akar rajta állni. Föllázad az ő kényelmes .266