Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sándor Imre: Öröm

álláspontja ellen, nem törődik az adott ígéretével, hogy egy éven belül nem lesz öngyilkos, és ... különben a lány maga sem tudja, hogy meddig bírja, és oly hirtelen jön a kirobbanás, hogy nem lesz ideje hozzá menekülni. A lány sírva fetreng az ágyában, oly közel van az ablak, és a lány a negyedik emeleten lakik . .. Nem, ostobaság, a lány nem lesz öngyilkos! Bizonyos, hogy a lány szenved, nagyon szenved. Á fiatalember sóhajtott, és nem tudott többet elaludni. A következő éjszakákon is keveset aludt, folyton, nappal is, ezekkel a gondolatokkal gyötrődött, újra meg újra ismétlődtek, és újra meg újra meg kellett magát nyugtatnia, hogy a lány nem lesz öngyilkos. Éppen két hétre rá, hogy a lány utoljára volt nála, a fiatalember fölment a lányhoz. A lány a díványon feküdt és olvasott. A lány nyugodt volt, nem is lepődött meg különösen, de mikor jobban megnézte a férfit, ijedten fölkiáltott: — Mi van veled? A férfi arca beesett, sápadt volt, a szemei bágyadtak és zavarosak. — Énvelem? Semmi. Azért jöttem, hogy meggyőződjem róla, hogy te jól vagy. — Jól vagyok. Látod. — Miért nem jöttél el többet? — Nem akartam terhedre lenni, amíg bírom. Most még bírom... A fiú fölszívta a szavakat, amelyek egyszerre földuzzasztották benne a soknapos bizonytalanságot, gyötrelmet. Könnyek szivárogtak a szeméből. — Sokkal nagyobb teher az nekem, ha nem jössz. A viszonyuk ezután zavartalanul folytatódott még egy fél évig. Fél év múlva a férfi feleségül vette a nőt.