Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sándor Imre: Öröm

lem — ezt a régi fiatalemberek frazeológiájából vette —, ha akad arra érdemes és rokonszenves ember... én fenntartás és követelés nélkül, egészen... az övé tudnék lenni. Az orvos bólintott: — Igen, az teljesen érthető. — Jöjjön fel valamelyik este, doktor úr! — Örömmel. Mihelyt időm lesz, kisasszony. A lány kétségbeesett, hogy még mindig nem érti meg. — És — mosolygott elvörösödve, reszketően — nem találhatnék érdemesebb embert, mint maga. A fiatalember sóhajtott, és sokáig nézte a leányt. — Majd beszélgetünk — mondta biztató hangon. Gondolkodott a dolgon egy-két napig, és belátta, hogy nem lehet kitérni. A leányt, aki eljutott hosszú harcában odáig, hogy menekülni akar, nem szabad visszalökni. Vállalnia kell, mint orvosnak, mint pszichiáternek. Meleg érdeklődéssel gondolta végig a kitűnő megfigyeléseket, hogyan fog átalakulni az öregedő lány fiatal asszonnyá, hogy igyekszik majd kipótolni magát a lehervadt élet, hogy fog frissülni, telni a teste, a kedélye, talán még az arc ráncai is kisimulnak. Nagyszerű tanulmány: hogyan hat a késői asszonyság az öregedő szűzre. Az orvos elégült és megbékélt volt e gondolatokra. -- Nagyon érdekes dolgok adódnak az általános praxisban is. Két hónapja tartott már a viszony, és a fiatalemberben már régen lázadozott a férfi az orvos ellen. Nem bírta tovább; a lány testileg egyáltalán nem volt alkalmas rá, hogy hosszabb ideig lelkesedésben tartsa a férfit. Lelkileg pedig? A lány igen jó lélek volt, akivel a férfi nem is próbálkozott a maga témáiról beszélgetni. Kellemetlen volt, hogy a lakásán kellett fogadni a lányt, aki otthon érezte magát a fiatalembernél, elveszítette a szemérmét, és nem titkolta szerelmét a háznép előtt. Bár a lány nein kérte, gyakran vitte sétálni, úgy érezte, .263