Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sándor Imre: Öröm

Ä tanár megvizsgálta a beteget, körülnézett a szegényes szobában, és kijelentette, hogy a beteget nyugodtan rá lehet bízni a törekvő fiatal orvosra. A beteget tehát tovább is a fiatal orvos ápolta. Valóban ápolta. A fiatal orvos valamikor pszichiáternek készült, de anyagi lélegzetnélküliség kényszerítette a mindennapos belgyógyászatra. Lecsúszott háziorvosnak, de az érdeklődése megmaradhatott az egész ember egységes lelki harca mellett. Volt alkalma elkísérni az embert a betegség első fázisától a halálig, megfigyelni minden részletét a küzdelemnek, amelyet az egész folytatott a rész ellen, a lélek a test ellen. Azon gondolkozott, hogy miképp lehetne felfokozni az ellenálló erőt, ahol segíthet, és letörni, ahol reménytelen. Azon gondolkozott, hogy lehetne megerősíteni a gyönge pozitív tudományt hittel, ha kell: miszticizmussal, a lélek energiáját növelni a haszontalan orvosi szerek helyett. Ezek a töprengések, minthogy valójában nem volt hivő, összekuszálták az akaratát, mélázóvá, határozatlanná, befolyásolhatóvá tették. örák hosszat elült a beteg asszony ágya mellett, figyelte a küszködését a levegőért, az arcának fájdalmas rángatózását. Mennyi hiábavalóság — gondolta. Reménytelen, az egész csak arra való, hogy ő, az orvos, megfigyelheti a szomorú agóniát: hogyan pusztítja el egy szerv az egészet, a test a lelket. És ezt a megfigyelést mint orvosi kötelességét teljesítette. A lány csodálta az orvost, aki késő éjjelig ült néha a beteg mellett, és őhozzá alig szólt. Pénzt sem akart elfogadni. A lányra ráfeküdt az orvos csodálatos közelléte, és nem tudott miatta aludni éjszaka. Éjszakánként magyarázatot keresett az orvos viselkedésére; hiába keresett, mert a magyarázat megvolt már akkor, mikor az első estét együtt töltötte az orvossal a beteg mellett, titkolta maga előtt, és titokban nap nap után erősítette magában ezt a magyarázatot. .261