Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sándor Imre: Öröm

SÁNDOR IMRE Öröm A lány minden különös zökkenés nélkül sikkant át a harmincadik esztendőn. A lány hivatalba járt, és tizenhat éves kora óta tette ezt. A hangja most már másodszor változott, mióta hivatalnoknő volt, de ez a második változás már kellemetlen, gyanús volt, vékonyodott a hangja, bizonytalan, rekedt kisiklásokkal. A csípője vékonyodott, az arca ráncos volt. Az ősz hajszálakat kiszedte esténként a hajából. Az anyja nézte ilyenkor és sóhajtozott. Az anyja tíz év óta sóhajtozott, mert tüdőbeteg volt. Az anyja leggyakrabban ágyban feküdt, és ilyenkor a lány maga is takarított, reggel, mielőtt hivatalba ment. Ez az egyszerű külső élet nem takart belső értékeket. A lány hivatalba járt, mert az apja meghalt, és az a körülmény, hogy maga keresi a kenyerét, nem jelentett számára semmi megerősödést vagy felszabadulást. Kezdetben lehetségesnek tartotta, hogy férjhez megy, de még valószínűbbnek, hogy nem megy férjhez. Enyhítő körülmény: meghalt az édesapja. Élményei bizonyos egyforma rendszerességgel adódtak, egy-két heti érdeklődés fiatalemberek részéről, leginkább a hivatalban, akiknek, mikor rákerült a sor, a lány szomorú határozottsággal jelentette ki, hogy nem tudja azt megtenni. Nincs erőm szembeszállni a konvenciókkal — ez volt a megszokott kifejezésmódja. A fiatalemberek lemaradtak — nem volt olyan jó nő, akiért érdemes lett volna harcolni. A lány később hozzászokott, hogy érdektelenül nézze mindazokat a fiatalembereket, akikkel társaságban vagy hivatalban találkozott, mint olyanokat, akik mind más lányt fognak feleségül elvenni. 17* 259