Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Drakó István: A legnagyobb úr

DARKÖ ISTVÁN A legnagyobb úr i A tanárjelölt feje előrekoppant a térdéhez. A szemüveg leesett az orráról, s ettől szörnyen megijedt. A ráccsal átfont csepp ablakon derengő fény és vékony, komisz •hajnali köd füstölt toe a fülledt bűzbe. A bűz erőlködő vállakkal próbálta visszaszorítani a ködöt. A tanárjelölt két perccel előbb még kíváncsian leste ezt a küzdelmet. Nem bírta sokáig figyelemmel. Kucorgó lábát kinyújtotta, puha nyögés felelt a nyújtózására. Juon dagadt arcát a ba.kancs szöges talpán is átérezte. Az oláh fújt egyet, és arccal átfordult egy borjú hátáról a padlóra. Szuszogva, nyögve rázta őket egymáshoz a vonat. Vörösre dagadt szemhéjait erőlködve nyitogatta, mert még időnként fellobbanó érdeklődést érzett a helyzet iránt. Keresni kezdte a szemüveget. Ragadós piszokba nyúlt, de hidegen tapogatta végig. Egy archoz ért a keze. Vékony állon hideg nyál folyt alá. Ujjaival végigcirógatott az arcon is, és büszkén mondta magában: Ez Vaclav! Különös, hogy most fehér, mint a fal! Elképzelte a fiú rákvörös képét. Halkan nevetett: Megírom a Közlönybe, hogy a tapintó érzékek olykor a színérzékelés szolgálatába is állhatnak. Ez és ez a tapasztalat bizonyítja. Tovább kapart a kezével. Fel akart állni, de a zsúfolt testektől, összedobált fegyverektől, egymásra zsúfolt borjúktól semerre sem tudott mozdulni. A térdeibe hasogató szúrás döfött. Visszahuppant a sarokba, s a bakancsa sarkát kirúgta maga alól. A szemüvege megcsikordult a sarka alatt. Két kézzel odakapott, térdelve csapta bele a kezét 25