Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Drakó István: A legnagyobb úr

az üvegszilánkokba. Az orra elé emelte a tenyerét, megnyalta, és érezte a sós, meleg vért rajta. Behunyta a szemét. Űgy kuporgott, mint egy imádkozó török pap. A melle beleragadt a piszokba, karjai szétfeszültek alatta, nagyokat nyilallt a hóna alatt. Megvakultam... a teremtőjét! ... — Egy darabig ebben a helyzetben maradt. A hidegtől tért magához. Hát tényleg eltört? ... Az új térképezési eljárás kénytelen félbemaradni. Nem látok és nem látok... Benkő iprofesszor helyesen mondta, hogy jobb lett volna más szakot választanom . .. Francia, magyar, ehhez még talán lett volna kedvem .. . — Ne üvöltsön! Mit akar mindig? — kiáltott a gondolatai közé egy mérges hang. Előbb rekedten énekelt valamelyikük, most a felszólításra abbahagyta. — Üsd bele a bagnétot! Biztosan a lókupec volt az! — felelte egy másik rekedt hang. — Legalább most viseltethetnétek megértéssel egymás iránt! — könyörgött feléjük. — Ronda állatok! Ne törődjön velük! Egy vagon nyers kutyabőr se olyan büdös, mint ezek! Rátok se köpök! Fújj! — A frájla azt mondta neki az állomáson, mikor elindultunk, hogy isten vele, Ferike, jöjjön csak minél előbb vissza, Ferike! Ferikének most büdös a büdös! A tanárjelölt reszkető inakkal bámult a meredt arcokba. Egyikük átmászott a többin, és feléje igyekezett. Azok, akiken átmászott, úgy tűrték, mint kimerült állatok a megindult hernyót. — Disznók, megöllek mindnyájatokat, ha nem adjátok elő! — Nyomd beléjük a bagnétot! — Mikor berukkoltam, a kocsmában én is szétvertem a koma fejét. A koma fejében kása volt. A csendőrök azt mondták, hogy menjek csak velük, majd ők jobb kását adnak, öt napig vertek, étlen-szomjan ... Megint ordított az előbbi hang: 26