Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - N.Jaczkó Olga: Ezerjófű

kopáran hosszú szárakon ültek, mint az ő hűségük egymástól távol töltött napok elnyúlt sivárságán. Valami apró virágocska rózsaszínű, csillagos csomókba sokszorozódott ... így sziporkázhatott szét az ajkukon egy-egy lopott csók tüzes rubinja. Ä bokrok csipkéi mögött néhány gombát látott; olyanok voltak, mint barna bársony illatszerpárnácskák, amelyek drága emlékek illatát őrzik a számára ... Körülsétálta az egész rétet... az egyik galagonyabokron átfehérlett a csorda első tehene, nyakában megkondult a nehéz kolomp, mint az élet nagy üzlethelyiségének durva jelzőharangja. Ez a hang egyszeribe visszatérítette Marinkát a józan kötelesség világába. — Haza kell menni — dobta maga elé a szót, mint súlyos követ. A tehenek között botorkált a pásztor, le-lehajolt néhány gombáért, és szurtos tarisznyájában vacsoragonddá gyömöszölte az illatos, barna bársonypárnácskákat. 3 Odahaza ezalatt a két férfi készült a szórakozáshoz. Kivittek egy asztalkát a szobából, mint nagy, ásító száj vöröslött utána az üresen maradt szőnyeg. Kártya, dohány, bor, ásványvizes üvegek kerültek elő és felsorakoztak a verenda széles korlátjára. A „Luhi Erzsébet-víz" címkéjén a tekintetes mackőnemzetség fokozatosan kisebbedő sorfala bizonyára elégedetten szemlélte az úri mulatságot. Csergovaynak is hovatovább minden pohár után kedvére valóbb lett a szórakozásnak ez a könnyű módja. Egy idő múltán azonban úgy vették észre, hogy némi hiánya is van a dolognak: valami tömöret kívánt a könnyű, buborékos ital, amire ráhelyezkedjék. — Harapni kéne — vélte a háziúr. Küldök felvágottért a szövetkezetbe! — Fölösleges — mondta Csergovay —, tudom, hogy nincs ott semmi. Hanem... Marinka jó háziasszony, és a jó háziasszonyok mindig meg szoktak őrizni néhány .249