Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A remetemadár

— Háthogy neked hoztam, neked készítém, fogdsza, lelkem... S majd mondja a végében a nevét is. Azt az igézetes leánykanevet. Ugyan melyiket? Egyik estefelé is elgondolta ezeket ilyesformán, amikor sétálóbotra egymás mellé erősítgette az eladásra készített többi madarat. Kitalálta ezt is, hogy rugós fogóval ügyesíti őket egymás mellé, harmincat is sorjában, s úgy viszi a vevők színe elé. Szinte csipogtak is a rúdon akkora nagy csapatban, s hajlongtak is, a rugón bólongattak nagy magukkelletéssel, s így még gyorsabbá tették a vásárt. Akkor gondolt a tetejébe még egy igen nagyot is. Előfogta a dobozt, kibontotta, előállította belőle a remekmadarat, és a maga nézése elé emelte. Mi lenne, ha kivinné a nyüzsgő utcára, a kíváncsiak elébe, a haszontalan futkosással igyekvő úri népek, illanva illatozó nőfélék szeme elé. Ott meghordozná, körbevinné, megkecsegtetné, rávonná a szemük fényét. Azután pedig csak mosolyogna a lihegésükön, az éretto nyúló kezük reszketésén, és fennszóval tolná el a madár elől őket. — Ez pediglen nem eladó, mert ezt a magam mulatságára készítém. Csak éppen hogy lássa, mit szólnak hozzá? Előre megtudhassa, milyen hatással vagyon a csodaszép madár, a milliomrecéjű színes tollazat, a libbenő szárnyú, aranysarkantyús, csipkés bóbitájú. Nagy merészen s elhatározással vitte is már. Baljában a rúdra ültetett madárcsapatot tartotta, jobbjában, elegendő magasan a különmadarat, a példaremetét. Mindiárt meg is állottak előtte a jövők s a menők is. Mindenki csak arra az egyre irányította a vásároló akaratát. Mondogatta Ferus éppen eleget, hogy ez bizony nem elalkuszásra készült, nézzék meg, itt a boton ül elegendő, abból lehet bármelyik, s akár mindenik is, nem tágítottak. Magyarázta megszorultságában úgy is, hogy ezt a díszeset előrerendelésre faragta, díszítette s festette, egy szó, remekelte, majd leütné a derekát, aki parancsolta, ha másnak adná, kell vigye Barótra, mert ott kell átadnia. .234