Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A remetemadár

Nem akarták érteni egyik okolást sem. Többet is ígértek érette, nagyobb pénzt, mint öt másikért, s végezetül megharagudtak, hogy mégsem adta. Olyan is akadt, aki megszidta érette. — Minek hozta ide, ha nem eladó.. . Vagy csak drágítja, mert nagyon meg akarja kapni az árát. Mosolygással is küzdött az unszolás ellen, s nem és nem adta. — Majd ingyért — s dalolt a kebelében a válaszolás, a példamadár pedig nagy begyet düllesztett a markában, és rigó meg fülemüle együttvaló hangjával dallászott. Akkor megállott Ferus előtt egy igen szép úrinő. Széles szalmakalap volt a fején, aminőt otthon is hordanak aratáskor a lányok, s még a nagy kék szalag is hátralibbent a tetejéből. Egy csokor pipacs, másik csomó búzakék is volt a kalapon. Hanem a testi valóságban levő úrinő már teljeséggel másminő volt, mint a falusiak. Férfiak hordanak olyan kiskabátot, amilyet a karcsú termetéhez illesztett az errevaló szabó. Olyan inge volt alatta, amilyen tojáshabot vernek otthon. A lábán zsenge topán, magas sarkú, csak éppen a lábujjain tippentgetett, amikor himbálődva elhaladt Ferus előtt is. Hanem mögötte rózsás felsőben, borítókas hasonlójára szétterült temérdek szoknyában, fonottas hajjal s nagy, kemény hímezett, fehér válli vászonpuffanóban meg rojtos, hímes, virágos nagykendőben egy kosaras leányka haladt. — Mi az ára a madárnak? — S az úrinő már nyúlt is a példamadár után. Ferus vereslett, nyelt, és a kín szorongatta. A falusi leánykát nézte, szava veszett, bennemaradt az elutasító mondókája. A leányka megtoldotta az úrinő szavát. — Mondja mán, mi az ára? — Ennek? — kérdezte Ferus, hogy evvel is halassza. — Ennek az ára? Nem tudta, hogyan, de hirtelenében elveszett a keze biztos fogása. Elejtette volna a madarat, s ahelyett görcscsel és menekedve szorongatta, hogy szinte összeroppan.235