Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A remetemadár

is hozott magával Ferus. Nekiállott, s két napig csak azon tett, hogy megint árusíthasson. Madártojás helyébe az otthoni zsindelyből, ülőmeleg helyébe meg bicskavonásokkal költögette az új madarakat. Nem is fiókákat, mert mindjárt kiterjedt nagyságukban, szivárványosra lett tollazatúkban készítette őket. Elfért jól a zsák bugyorjában a sokfajta festék is, dicsérte az eszét maga is, hogy ennyire nekikészült a nagyobb árusításnak is. Szinte hogy elröppentek a markából, annyira igen könynyű testet teremtett nekik. Nagyon kellett szorítani őket, hogy kiterjesztett szárnyukkal, félkoszorúba nyílott gyönyörű farkuk kormányozásával ki ne röpüljenek a markából. Vagyis hát éppen hogy azt tették, alighogy kiállott vélek az utcára. Látta, hogy minél vékonyabbá sikerült ügyesítenie a testüket, habnál mindinkább könnyűbbé és szivárványnál díszesebbé a fából faragott csipkéhez hasonlító szárnyukat, annál könnyebben leltek gazdájukra. Egyiket olyanná teszem — így mondogatta magában Ferus —, olyan könnyűvé és szépségessé, hogy magamnak is könyörögnöm kell majd, hidd el, Kóródi Ferus, ezt is te készítéd. Ezen a madáron sokat faragott, lassan készítgette, és gondosan csinosítgatta. Egy ujja hegyén emelgette a szárnya tollaihoz szolgáló, behunyott szemmel tervelt mintázatú, párnán vert csipkénél vékonyabb s szebb fadarabkákat. Sokkal mintásabbat s többet készített belőlük, mint a többi madárhoz. A testét is bővebben mintásította, a fejét s a lábait is. Megkáprázott a szeme, úgy festette ki végül. Olyan talpat tett alája, amilyen a cigarettásdoboz fedelének is túlságosan szép lett volna. Amikor készen állott már, Ferus a tenyerén vizsgálgatta. Kiterjesztett szárnyait meg is libbentette a remetemadár. Maga se hitte, hogy ilyet teremthet. A szállásán tartogatta, és bőségesen tette a papiros közé, a hozzá vásárolt dobozba. — Semmit se félj, téged áruba nem bocsátalak — szólt. — Hazaviszlek, te remekellő remetemadárl 23Z