Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A remetemadár

Arra értette, hogy nem más, hanem ő maga remekelt ezzel a faragó munkájával. Hazaviszi, úgy igaz, otthon mutatja majd, nézzék, ez milyen lett! S egyszer majd annak adja, nem vásárlónak, hanem mosolygónak, kérlelőnek, leánykának, aki megtetszik neki, s a szíve hajlását az irányába mozdulónak érzi. Eddig ilyesmit nem tapasztalt magában. El is nevezték sok mindenfélének, faragó Madárcsinálónak, fa Feruskának, lányhíja madártojtatónak, mert nem mozdult benne ez ideig semmiféle érzelem. Pedig éppen a vonatra készülődésekor érte el a tizenhetedik esztendejét. — Egyszer még e helyt is próbát teszek véled — így szólt a remetemadárhoz egyik estefelé, amikor vette a többit, a hitványabbakat, s nekiindult az eladásukra a nagyvárosnak. Elintette magától a gonosz gondolatot, és visszarejtette dobozbéli fészkébe a remekellő madarat. Hanem csak kísértette másik napon is, mi volna, ha kezébe venné, és kiállítana véle a sokféle tekintet elébe, asszonyféle, libbenő leánykák, faluból feljött szolgálók is vásároltak volt nála. Mit szólnának ehhez, a szebbnél is szebbhez, könnyűbbnél az olti habnál, még a nagy Duna napsugárba csobbanó habjánál is. Pedig azt is megnézegette egyszer a gyönyörű országháza alatt, az alsó parton, egészen nekihajló közelből. Csipkés mintákat vetett a hab, akárcsak az ország palotája, de emez elmúló vízcseppek játékából, amaz pedig megőriző nagy kövekből. Mekkora gyönyörűség lehet kövekből faragni azt a sok ámulatos csipkét! Tudta jól, hogy ennek a legszebb madárnak hamarosan akadna gazdája. Annyival több tudását faragta beléje, s akkora nagy különbséggel sikerült a színes ragyogása gyönyörűség lehet kövekből faragni ámulatos csipkét! Remetemadár volt ez is, egészen úgy, csakhogy mégis különbül, az igazi. Ősanyja a többinek, legalábbis a szépszülője, mint neki a szép Kóródi Rebek, akiről annyit mesélnek otthon. Azt már látta rajta Ferus, amikor készen .232