Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

SELLYEI JÓZSEF Tizenhat liba pásztora Tizenhat liba legelt a tarlón. A tarka tollú nagy madarak életes feleselgetéssel tipegtek ide-oda a szikkadt földön a kalászok miatt, mint a mese szamara Jézus ekéje előtt, hogy a Tisza medre kanyargós legyen. Hosszú és széles volt a tarló, nagy legelőterület. A két szélét kukoricaföldek kerítették be. Libapásztor is kellett, aki megvigyázza a sétálgató madarakat, hogy a kukoricaföldek tilosába be ne tévedjenek. Lány ült az útnál a tarló földjén. Hosszú vessző volt a lány kezében, akár a juhászok pásztorbotja. De ő nem állott a nyája fölött, a bottal is csak a földet veregette, és csak néha-néha nézett el a libák felé. Amikor már közel értek a libák a kukoricáshoz, akkor feléjük kurjantotta a hívó szót mély alt hangján: — Burika, buri, burííí! Elnyújtotta, hogy szinte éneknek hallatszott a lomha ég alatt. Minthogyha a nyelvükön kifejezett parancsot kaptak volna a libák, hirtelen elfordultak a kukoricától, és a tarló közepe felé tipegtek. Ügy nézett ki ez a visszavonulásuk, akár a katonák jelképes hadgyakorlata: teljes harci fölkészültséggel meneteltek az ellenhad ellen, s amikor már szinte összeértek vele, hogy ökölre menő közelharc fejlődhetett volna ki: akkor a kürtösök lefújták az egész gyakorlatot, és mindenek visszaindultak a hazájukba. Amikor Bali a lányhoz ért a kocsijával, leszólt róla: — Jó reggelt, Zsuzsika. A lány rápillantott, rögtön el is pirult, meg is zavarodott, .223