Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Tamás Mihály: Vásár

TAMÁS MIHÁLY Vásár A rcfösboltba tért be Eszter asszonya, ott sokáig el szokta tölteni az időt. Eszter nem várt, ment tovább a piacra. Kosár volt a karján, pénz csörgött a kötője zsebében, egyet-mást kellett vásárolnia a kofáknál: hagymát, túrót meg ami még kell. Lassan lépett, a másik oldalra bámult, hogy kik jönnek ott. Vásár volt, ilyenkor a falujából is bent van sok ember, akiket még imitt-amott megismer, tizenhárom esztendőn túlról is. A tojásos kofánál állott meg először. — Hogy a tojás? — Tízér tizennyolc. Eszter hűséges volt, alkudott, tavasz van már, ilyenkor a tyúkok is jobban tojnak, nem lehet úgy megkérni az árát. Meg ilyenkor már szemet is találnak, elment a hó. Egy ember állt melléje, hallgatta, mit beszél. Végignézte, mustrálta, tanakodott magában, aztán megszólította. — Te vagy az, Eszter? Eszter ránézett, feléje fordult az embernek, nézte, aztán úgy csendben mondta: — Kend az, András? — aztán a kofához szólt. — Ad tízér húszat? András megfogta a kötője pántját, elhúzta. — Megvénültél, Eszter. Az asszony kicsit hangosabban felelt: — Kend is ott járt, ahun én. Megvette a tojást, kifizette, berakta a kosárba és továbbindult. András, aki béres volt a faluban az uraságnál és még abból az időből ismerte Esztert, megint szólt: — Merre mécc? — A bulgároknál van még dolgom ... .219