Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

Lassan ránk esteledik. Az ápolónő bejön, és visító hangján mond valamit. Kegyesen megengedi, hogy felgyújthassuk a villanyt. Kattan a csavar, vékony fény szalad az ágyak közé, s ahol a fény erősebb kört vet az asztal fölött, ott azonnal lármás hadinép gyűlik össze, és folytatja a kegyetlen asztalcsapkodást. Vastag, kemény öklök döngetik az asztalt, s aki véletlenül írni akar, az fél kézzel a tintásüveget fogja, nehogy a tinta szertefröccsenjen a viaszos terítőn. Kysilka titokban cigarettázik, s olykor Balog csetár is szippant egyet. Óvatosan fogja Kysilka a cigarettát, egész tenyerével takarja, mert bejön az őrmester, s vékony, gyalázatos orrával majd szimatol megint! Mondhatom, jó élet ez. Gondtalan, kényelmes. Odakint nedves szél rázza a fákat, és nagy pocsétákba hasal a szakasz. Itt benn nyugalom van, derű és jó ételek szaga csábít. — Do zbranye! — csapja most ki Szekeres az ajtót, és berúgtat a barátjával, Reich Antonnal, akivel együtt voltak a vacsoráért. — Fegyverbe! —• kiáltjuk mi is a vezényszót, és nekiesünk az ételhordó deszkának, melyet a két barát sikertelenül véd. Birtokba vesszük a csajkákat, s csak a kanálfegyverek csörgése hallatszik. Két perc, és mindenki simára nyalta csajkája oldalát. Szuszog és csámcsog a társaság, aki jóllakott, végigdől ágyán és emészt. Knyizsák ordít kettőt, ez az ő legfelsőbb megelégedése, ha jót evett. S aztán újból kezdődik a kártya, van, aki olvas, de akad dalos is. Kurucz, a cigány, felül az ágyára, s halkan cincogni kezd egy régi valcert. Csak a sarokban nyög valaki már napok óta. Nem kellemes, ha ezt a nyugodt őszi estét megzavarja. Igaz, szegény nem tehet róla, nagyon beteg. Operálni fogják. Hogy felépül-e, még az is kétséges. Nyög és sóhajtoz keservesen. Apja után vágyakozik, aki azonban nagyon messze lakik innen, s talán nem is sejti, hogy a fiával baj van. Nyitra megyében lakik az apja, sok-sok száz kilométerre ettől a kórháztól, és szegény ember ő: ácsmester. Való' .208