Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

kirakatokat, a szép képeket a falakon s üvegek alatt, mintha csakis az ő örömükre teremtette volna oda az Isten. Ment Péter, átkarolva az asszonyt, előtte a gyerekek, az új sapkában: nagy, szép születésnapi ajándék. Ügy körülörvendezte őket Péter minden lépéssel, mint a méh a virágot tavasszal. Uzsonnaidőben vendéglőbe ültette be őket, kávét rendelt a gyerekeknek mákos kiflivel. — Még talán egy menet — tervezgette —, aztán karácsonyra otthon leszek, nálatok. Nem bánnám, ha az idén korán befagynánk ... Ha ismerősökkel találkoztak, Péter megállította akarvaakaratlan: — A családom — mutatta meg a hármas hadat —, születésnapot jöttek köszönteni hozzám. Már fekete selyem kezdte bevonni az utakat s a folyamot, a hajókat, mire búcsúzni kezdtek. Nem tartott sokáig, hiszen Péteréknél ezzel nem sok időt fogyasztanak. Péter egy hosszú, fényes utcára kísérte a kis családot, s megmutatta nekik a biztos utat a vasútállomásig. — Nagyon jó napom volt! — kiáltott utánuk. Még fütyörészett is, ahogy visszafelé lépdelt. Sietnie kellett, hogy holnapra mindent előkészítsen, korán akart lefeküdni, dolga lesz még az este, a kapitánnyal is beszélnie kell, tehát egyre sebesebben ment a kikötő felé. Az eső sűrűbben hullott, szél kavarta fel a cseppeket, s a hullámok csapkodták a hajók oldalát. Nyikorogtak a kötelek, zuhant a víz és a folyam egyre jobban kavargott. Nehezen találta meg a pallót, amely meghajolva feküdt a part és a hajó közé. A szél most hirtelen oldalt kapta, s majdnem letépte fejéről a sapkát. Az uszályon sötét volt, senki sem gyújtotta meg a lámpát. Csak az Erzsókék hajóján égett egy kis láng, az is a szobában. Zúgott, harsogott a víz, ostromolta az oszlopokat s a csavarokat, ittott imbolygott valami kis láng. Péter elővette a zsebbeli villanylámpát, hogy úgy nézze a síkos utat a pallón. Rálépett a lengő deszkára, s megindult rajta a hajóra. Már a közepén tartott, óvatos, vigyázó lépésekkel, amikor újabb szél taszította oldalba, s hirtelen elveszítette az egyensú.194