Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

Magára öltötte a kabátját, fejébe nyomta a süveget, s megmondta, merre kell mennie: — A hajóirodába megyek, holnap tárolunk ... Rozál megértően bólintott. Péter otthagyta Rózáit egyedül, mert a gyerekek is szomszédoltak a másik uszályon. Vidáman ballagott Péter a szitáló esőben, könnyű volt a szíve, s úgy érezte magát, mintha a levegőben lebegtek volna léptei. Odalépett egy póznához, megkopogtatta háromszor, s félhangon így szólt: »Azt hiszem, most boldog vagyok!« S még háromszor kopogott. így nyitott be a hajózási irodába, ahol vasárnapi kedvvel, szürke ábrázattal hajolt a titkár úr könyvei fölé. Péter itt is elújságolta, hogy szerencsés napja van, születésének évfordulóját ünnepli, s ennek örömére kezet fogott a titkár úrral, aki cigarettával is megkínálta erre. — Egy kicsit boldog is lehetnék — húzta fel a vállát Péter —, elmondhatom, hogy jó napom van. Elköszönt az irodából, újságot vett, cigarettát, s egy üveg bort is. Egyre vidámabb lett, s delet harangoztak éppen, mire visszaballagott az uszályra. A kisded esőben nem látott messzire, csak a gyerekek hangját hallotta a bajor hajó tájékáról, ahol ismerkedtek a legényekkel. Valaki megmozdult a ködös félhomályban, ahogy a palló végére ért. Közelebb jött hozzá, mintha várta volna, s félhangon szólította meg: — jobb volna, ha vigyázna Rózáira! Erzsók volt. Nem átallott idecsászkálni a síkos vaslemezeken s az összekötő deszkán, a ládák s a zsákok között! Hogy Péter meghökkenve bámult rá, ismét rászólt: — Vigyázni kell az asszonyra ám! Péterből kiszaladt az indulat. Az ő Rozálját meri ez a cafrang, ez a sok ember szeretője gyanúsítani! — Félre a féltékenységgel — rivallt rá —, nem mindenki a párkányi Erzsók! Ez talált. Erzsók sziszegve állt félre, látszott rajta, hogy a gyötrődés meg Johann késztette idáig. Mégsem mozdult, hanem ezt felelte: — Egy asszonyban sem lehet biztos az ember! .192