Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

el ne csússzanak, aztán aggódva az asszonyt ügyelte, le ne fújja a szél s a lengedezése. így értek, ily diadalmas menetben az uszályra föl. A kis fülke ajtaja kicsapódott, az osztrák némán bámult, a kutya vad viháncolással rohant közelébb. Nagy, vasárnapi öröm jelentkezett családostul, elemózsiástul, s lám, még a következő pillanatban az is, hogy a kislány, Annus, elébe pattanik apjának, virágot ránt elő a kabátja alól, s egyszeribe úgy felköszönti az apját, hogy a nap is kibújik a vastag ködök alól. — Merthogy születésed napja van ma! — végzi be az asszony. Péter leül a kis székre, térdére csapja kormányzó kezét, s úgy szívja a boldogságot, mint ivós ember a bort, hordóból, lopóval. — Nocsak — kiáltja —, el is felejtettem, hogy születésem napja van! Most megindul a kérdések árja; mikor kelt fel a család, mennyit utazott, amíg a városba ért, mit beszél az iskola a gyerekeknek, s mit felelnek a gyerekek az iskolának. Kiszedték-e a kukoricát, s mit cselekszik a karácsonyi hízó. Van beszéd bőven. Az asszony azonban nemcsak beszél, hanem mozog is: üres üvegbe teszi a virágot, előbontja a kenyeret, vizet forral s asztalt terít. Lesz itt mindjárt lakoma! Péter arca együtt virít a virágokkal. Most jön az ő perce: széles lépésekkel ballag a szekrényhez, kiveszi a tegnapi csomagot s szó nélkül adja mindenkinek a kezébe a cipőt, sapkát meg a cukrot. Várt volna ugyan még az ajándék néhány hétig, de, ha már itt vannak, csak hadd terüljön az ő asztala is. Most az asszony arca pirosodik el, s a gyerekek visítanak. Hogy aztán a boldogság teljes legyen, behívják a két legényt is, jönnek azok s asztalhoz ülnek, van most mit enni: rumos tea, liba meg hurka, hozott az asszony, ünnepnap van. — Szép kellemes ez a vasárnap! — terül el elégedetten asztala mellett Péter, a derék kormányos. .189