Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Novellairodalmunk 1918 és 1938 között (Turczel Lajos)

egyrészt azt példázza, hogy a régi közhivatalnokságnak és közalkalmazottságnak az új impérium által történő fölszámolása a dolgos és jóravaló értelmiség és kispolgárság ezreit is földönfutóvá vagy munkanélkülivé tette, másrészt arra mutat rá, ihogy a dzsentri és dzsentroid réteg osztálygőgje, kasztszelleme a legnagyobb csapások elviselése után újjáéledt. Arról az életmódról, életstílusról, mely a pusztuló úri rétegeknél és a ihozzájuk szívesen idomuló vagyonos kereskedő, iparos- és értelmiségi családoknál uralkodott, N. Jaczkó Olga és Szenes Piroska félig kritikus, félig nosztalgikus ábrázolást nyújtanak (N. Jaczkó Olga: Ezerjófű; Szenes Piroska: Nyárelő). A krajcáros életszínvonalú, ds a cselédtartáshoz szívósan ragaszkodó és abban szinte státusszimbólumot látó kispolgárság életét N. Jaczkó Olga, W. Wimberger Anna, Palotai Boris tolla eleveníti meg a leghatásosabban (N. Jaczkó Olga: A megátalkodott; W. Wimberger Anna: Az örökség; Palotai Boris: Ébredés), az értelmiségi ember intellektuális és morális hiányérzeteiről és különcködéseiről pedig Sándor Imre, Kaczér Illés és Tamás Mihály írnak előszeretettel (Sándor Imre: Öröm; Kaczér Illés: Tátogó; Tamás Mihály: Budapesti utazás J. A polgárság életét bemutató novellák gyakran érintik azt a súlyos egzisztenciális válságot, amelybe a kistermelő rétegeket a gyáripar konkurrenciája és a gazdasági világválság juttatta, és képet adnak a régi polgári erkölcsök fölbomlásáról és az új viszonyokhoz, versenyszabályokhoz és üzleti stílushoz való alkalmazkodás kísérleteiről (Tamás Mihály: Szüreti bál). Az 1938 előtti novellaírásunk a szlovákiaiság tükrözése mellett, illetve azon 'belül is a témák és motívumok nagy gazdagságát mutatja. Jelentős 'helye

t foglalnak el benne a szerelmi történetek, vagy a szerelmet mellékmotívumként, jellemzéskiegészítőként felhasználó novellatípusok. Ritkák és szinte kivétel nélkül a népi élethez kötöttek a szerelmi idillek, melyek egyrészt Mikszáth és Gárdonyi hamvas-romantikus falulátását örökítik tovább (Darkó István: A remetemadár), másrészt már a szerelem és a munka kettősségében gon11