Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Novellairodalmunk 1918 és 1938 között (Turczel Lajos)

dolkodó Móriczhoz és a népi irodalomhoz igazodnak (Selylyei József: Tizenhat liba pásztora; Tamás Mihály: Vásár). Az úri és polgári környezetből építkező történetekben a szerelmet többnyire a viszony helyettesíti, és a közömbös, önző vagy a hivatásuknak élő férfiakkal a meddő ábrándozásokba merülő széplelkek, görcsösen férjhez menni akaró özvegyek s vénlányok és rámenős démonok állnak szemben (N. Jaczkó Olga: Ezerjófű; Palotai Boris: Ébredés; Sándor Imre: Öröm; Szenes Piroska: Nyárelő). A korszak novellistáinál nagy keletje van a mindennapiságtól élesen elütő történeteknek, extrém lélektani témáknak, melyek a műfajra erősen jellemző különösségigényt túlzott mértékben igyekeznek teljesíteni. Főképp az orvos író Sebesi Ernő novellisztikája (és drámaírása} bővelkedik az ilyen szélsőséges tárgyakban (Rögeszme, Hektor János végzete), de Egri Viktor és Rácz Pál is gyakran élnek velük [Egri Viktor: A kutya; Rácz Pál: Furcsa emberek című kötete). Ide soroljuk az utópisztikus jellegű témát, melynek legérdekesebb feldolgozása a korán elhunyt Török Gézának A szérum című novellája. Ezzel a húszas évek elején született írással meglepő témarokonságot mutat Karel Čapek későbbi híres antifasiszta drámája, a Fehér kór. Érdekes árnyalatot, színfoltot képeznek azok a novellák, amelyeknek híres irodalmi vagy történelmi személyiségek a hősei. Ezt a típust különösen két író kultiválta: az emigráns Jarnó József és az 1938—1945 között fellépő L. Kiss Ibolya. Mindketten külön kötetet jelentettek meg ilyen jellegű írásaikból (Jarnó József: Magyar miniatűrök; L. Kiss Ibolya: Tátraalji rapszódia). Ennek a novellatípusnak a szlovákiaiság szempont jából is komoly jelentősége van, mert a kisebbségi társadalomnak az egyetemes nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását fejezi ki. Az első korszak irodalmának eszmei arculatáról az eddigi irodalomtörténeti és kritikai feldolgozásokban igen sok szó esett. És nemcsak nálunk, hanem általános magyar viszonylatban is kialakult az a nézet, hogy az 1918 után kibontakozott csehszlovákiai magyar irodalom a művészi 12